A DJ Pee és DJ Stani alapította zenekar nem csak a flipperrel bánik kemény kézzel új lemezén.

A rockdob és a húsevők fogsorán élezett basszusok fölé büntetni rendelt vokálokat illesztettek, vonósokat, fúvósokat és billentyűket taszítottak a kétségbeesés közelébe. Mindezt egy hiphop- és elektronikaközeli világba passzintották, és maguk mögött hagyva az alázatot, a félelmet meg a kompromisszumokat, kreáltak egy öntörvényű lemezt.
 
A Lyonban, 1997-ben indult csapat 2002-ben adta ki első lemezét, amelyet aztán még három stúdiólemez követett a most megjelent Tilt előtt. Az első szám, a Heart And Soul sokat ígérő, fúvósokkal erősített, funkközeli, felhőkbe mászó intrója után a lemez irgalmatlan sebességgel kezd valami egészen másba. Olyannyira másba, hogy az első dal adta emelkedettség saját természete okán válik feleslegessé, hiszen ami ezután következik, az inkább szól az ellentmondást nem tűrő igehirdetésről, olyan kifejezésekkel tarkítva a képet, mint káosz meg konstrukció.
 
Mindezt egy reszelős, kiábrándult és feszült férfi énekli nekünk, egy a ritmussal szorosan együttműködő, sorvégekre koncentráló alapon. A frontkarakteren érezhető feszülés egyébként a lemez szándékos hangulatkeltő eleme, afféle érzelmi gerinc, mely egyszerre adja a sikátorokban gazdag városok maradék tartását és a nem túl szépnek látott új világ - digitális Babylon - élvezhető pesszimizmusát.(Est.hu)